Számodra mit jelent ez a szó: EGYEDÜL! Szeretsz egyedül lenni? Vagy félsz a magánytól? Felemelő érzés számodra? Esetleg sötét lepelként borul rád? Mi jut eszedbe erről? Öröm, félelem, szorongsz, vagy várod már, hogy kicsit magadra maradj? Mit érzel most, ha erre gondolsz?

Én minden stádiumát átéltem már az egyedüllétnek.

El tudod rólam azt képzelni, te, aki most úgy érzed, jól ismersz, hogy hónapokig nem szólaltam meg valamikor, nagyon, nagyon régen, olyan tizenöt éves korom körül? Lehetetlen… most biztosan ezt gondolod. Én, aki elég aktív vagyok, szóban és írásban. Be nem áll a szám. Igazi kihívás számomra, hogy ne beszélgessek. Hogy a csodába bírnék én egy fél óránál tovább némaságba burkolózni? Pedig bizony megtörtént. Igen, az alaptermészetem a vidám, cserfes, nagydumás mivoltom. Így nőttem fel, ilyennek ismertek a suliban, sokáig ilyen is voltam. Mindig sikerült valahogy felhívnom magamra a figyelmet és gondoskodtam arról, hogy a környezetemben senki ne unatkozzon.

Sokan kérdezték a közeli ismerőseim közül, hogy miért pont most írtam meg a történetemet, és mi is a pontos célom vele. Aki még nem olvasta az előzményeket, itt megtalálja.

Tegye fel a kezét, aki emlékszik még az Állítsátok meg Terézanyut! könyvre és filmre! Nos, amikor láttam a filmet, én hangosan felnevettem, majd azt sem tudtam örömömben, vagy megilletődésemben potyognak a könnyeim. A felismerés, hogy „nem csak ÉN vagyok trolibusz!” … nos, az megfizethetetlen! Filmet készítettek RÓLAM!! Komolyan. Ez nagyon megtisztelően ért.

Csak viccelek… de az bizony tény, hogy a főszereplő lány akár ÉN is lehettem volna, egy az egyben. Pontosan így, és ilyen állapotban éltem az életemet hosszú, hosszú évekig.

Tegnap történt valami, amiért úgy döntöttem, mégis belevágok. Figyelmeztetés? Akár az is lehet, hozzászoktam az érzéshez. Ilyenkor mindig nagyon erős érzelmi felindulásból cselekszem, azt teszem, amit a szívem és minden érzékszervem diktál: ez pedig jelen esetben az írás. Az ÉN történetemnek a megírása.

Szeretnék bemutatni egy hölgyet, aki pontosan tudja, mi a STÍLUS. Sőt, nem csak ezt tudja, hanem azt is, hogy ezzel a fogalommal mit lehet kezdeni. Bevallom, én nem sokat konyítok a dologhoz, a szó szakmai értelmében. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Pontosan ezért döntöttem úgy, hogy Lisia segítségét kérem abban, hogy el tudjuk képzelni, mit is rejt magában ez a misztikus szó. Lássuk hát stíluskommunikátorunk, Berta Lisia cikkét:

Minden ember életében vannak olyan személyek, akik valamilyen módon meghatározzák az életünket, befolyásolják tetteinket, öltözködésünket, viselkedésünket. Ezek a személyek természetes módon – és szerencsés helyzetben – elsődlegesen a szüleink, aztán azok a körülöttünk élő rokonok, ismerősök, barátok, akikkel találkozunk.

Ezzel az írásommal felvállalom annak a veszélyét, hogy nem leszek túl népszerű. Nem a népszerűség lesz most az elsődleges célom, hanem az, hogy felébredjünk végre. Valami nagyon nem stimmel ebben a mi kis világunkban. Az ÜZLETI világunkban. Nézzük, mik azok a valódi buktatók, melyektől szerintem ma egy vállalkozás nem tud jól és hatékonyan működni:

A kétezres évek elejétől éltem, élem a vállalkozók szabad, fennkölt, de egyszer hopp, másszor nagy kopp életét. Aki váltott már az alkalmazotti létből és próbálkozott bármivel vállalkozóként, az sejtheti, hogy az ötlet megszületésétől a sikeres évzárásig rendkívül hosszú az út. Legyen az bármilyen kütyü gyártása, egy zseniális ötlet, vagy remek szolgáltatás, a „cucc” maga nem elég ahhoz, hogy a dolog beinduljon, de pláne nem ahhoz, hogy hosszútávon sikeresen működjön is!

Egy ismerősünk nemrég mesélte, hogy a 11 éves lányával kávézik. Először meglehetősen kikerekedtek a szemeim, hogy miért iszik egy ilyen fiatal teremtés erős kávét, még akkor is, ha tejjel vagy tejhabbal lazítják. A kávé meglehetősen erős doppingszer, ezt szerintem mindenki tudja. Így belementem ebbe a beszélgetésbe, hogy kiderítsem, mi van a történet mögött. Mi lehet ennek a háttere?

A beszélgetés során kiderült, hogy az „együtt kávézunk a lányommal” kifejezés alatt náluk nem ugyanazt kell érteni, mint amikor két felnőtt nő kávézik együtt.

A kislány ugyanis gyakorlatilag tejeskávét iszik, abból is azt, amiben a lehető legkevesebb koffein van. A kávét otthon főzik le és egy fél adag espressot öntenek fel tejjel és tejhabbal. Az ismerősünk mondta, hogy így legalább ellenőrizni tudja a lánya „nagylányos” szokásait. Ráadásul a lányuk tőlük, szülőktől is ezt látja: kávé, kávé, kávé. A gyerek egyszerűen csak az anyját akarja utánozni. Vannak kislányok, akik felveszik az anyukájuk cipőjét, ruháját, kisminkelik magukat. És mindezt jóval fiatalabb korban, nemhogy 11 évesen. A gyerekek szeretik a szüleiket utánozni. Így aztán előbb-utóbb mindenkinél előfordul, hogy kér a szülei kávéjából.

Hogy miért pont Reggeli Kávé? Ha nőies választ szeretnék adni, akkor: CSAK! Ha ennél kissé bővebben akarom kifejteni, akkor ezen kicsit el kell gondolkodnom… hogy mi jut eszembe a kávéról, mit is jelent számomra a kávé:

Ébredés

Az első gondolatom reggel: kávé. Nem erős, inkább tejeskávé, de az bizony vödörnyi, hogy jó sokáig tartson. Finom, meleg és most már cukor nélkül, talán hajszálnyi mézzel, vagy agave sziruppal ízesítve, de már ezek nélkül is megiszom. Régebben nem tudtam meginni cukor nélkül. Az egészséges életmód jegyében, és a fogyókúra kedvéért leszoktam a cukorról.