Egy ismerősünk nemrég mesélte, hogy a 11 éves lányával kávézik. Először meglehetősen kikerekedtek a szemeim, hogy miért iszik egy ilyen fiatal teremtés erős kávét, még akkor is, ha tejjel vagy tejhabbal lazítják. A kávé meglehetősen erős doppingszer, ezt szerintem mindenki tudja. Így belementem ebbe a beszélgetésbe, hogy kiderítsem, mi van a történet mögött. Mi lehet ennek a háttere?

A beszélgetés során kiderült, hogy az „együtt kávézunk a lányommal” kifejezés alatt náluk nem ugyanazt kell érteni, mint amikor két felnőtt nő kávézik együtt.

A kislány ugyanis gyakorlatilag tejeskávét iszik, abból is azt, amiben a lehető legkevesebb koffein van. A kávét otthon főzik le és egy fél adag espressot öntenek fel tejjel és tejhabbal. Az ismerősünk mondta, hogy így legalább ellenőrizni tudja a lánya „nagylányos” szokásait. Ráadásul a lányuk tőlük, szülőktől is ezt látja: kávé, kávé, kávé. A gyerek egyszerűen csak az anyját akarja utánozni. Vannak kislányok, akik felveszik az anyukájuk cipőjét, ruháját, kisminkelik magukat. És mindezt jóval fiatalabb korban, nemhogy 11 évesen. A gyerekek szeretik a szüleiket utánozni. Így aztán előbb-utóbb mindenkinél előfordul, hogy kér a szülei kávéjából.

És itt jön a kérdés: mikor adjunk először a gyereknek kávét? Milyen kávét adjunk neki? Adjunk egyáltalán kávét? Nem vagyok orvos, nem tudom megítélni, hogy milyen életkorban árt a kávéfogyasztás a fejlődőfélben lévő szervezetnek. A gyermeknevelésbe sem szólok bele. Minden szülő egyedileg dönti el, felelőssége teljes tudatában, hogy mikortól ad kávét a gyermeknek. Azt azonban fontos, hogy tudjuk, hogy a kávé nagy mennyiségben még egy felnőttnek is árt. Ráadásul hosszabb távon függőséget okoz.

A beszélgetés után a régi, gyermekkori emlékeim jutottak eszembe. Egyrészről a legendás MACI-kávé. A mai napig lehet a boltban kapni. Ez egy gyermekeknek javasolt, instant kávékészítmény. Nem tudom pontosan, hogy miért szeretik a gyerekek. Talán azért, mert azt a „felnőttes érzést” adja a gyermekeknek, hogy ők is kávéznak. Az igazi „gyerekkávék” persze cikóriából készültek. A cikória nem kávébabból készül, hanem a katángkóró gyökeréből. Így nem tartalmaz koffeint.

A másik dolog, ami eszembe jutott, az a szüleim kávéjába mártott kockacukor volt, amit gyerekként szerettünk. Nyilván a mai szülők, pláne a fogorvosok kapkodják a levegőt, ha ezt hallják. A gyerek tömény kockacukrot rágcsál, kávéba mártva. Én is ezt tettem időnként. Mai fejjel nem ennék meg tömény kockacukrot, még akkor sem, ha kávéba mártanák. De ez ott és akkor természetes volt. 

Még egy emlék nem hagyott nyugodni, mikor gondolkodtam: a nagyi kávéja. A nagyanyám kotyogón főzte meg a kávét. Sem ő, sem a nagyapám nem itták meg így, ízesítés nélkül. Amikor náluk nyaraltunk reggel, a frissen főzött kávéból egy keveset öntött mindannyiunk csészéjébe. Majd az összes csészét felöntötte meleg tejjel, ez volt a reggeli ital. Ehhez is jó emlékeim kötődnek.

A feltörő emlékek hatására rádöbbentem, hogy bizony én is meglehetősen korán ittam kávébabból készült tejes kávét. Hogy ennek mi volt az oka? Már nem emlékszem. A családi szokások, a felnőttek közé tartozás óhaja? Vagy egyszerűen már akkor is szerettem az illatát? Ki tudja.

Abban az időben a szülőknek, nagyszülőknek természetes volt, hogy reggel tejeskávét adtak a gyerekeknek, ha éppen nem kakaó vagy tea volt a reggeli mellé. A kávét pedig minden reggel megitta akkor is szinte minden szülő. És ha már úgyis lefőtt a kávé, akkor a lehető legegyszerűbb volt a frissen lefőtt feketét löttyinteni a csésze aljára. Arra pedig jött a tej és máris készen volt a reggeli ital.

 A cikket írta: dr. Kővári Elvira http://glutenmentes.cafeblog.hu szerzője